- Petra - szólt Levi.
-Igen? - kérdeztem. Nem tudtam mit szeretne, de ilyenkor mindig mond valami jó dolgot vagy éppen rosszat.
- Tudod hogy most hévégén lesz a nagy foci meccs? - nézett rám, de tudta hogy tudom, mivel én vagyok a pompon lányok csapatkapitánya, és nekünk is készülni kell a nagy focimeccsre ahol nekünk kell szurkolni.
- Persze hogy tudom- végül csak ennyit mondtam.
- Oké. És azt tudod hogy mit nyer az a csapat amelyik győz? - Na ezt már nem tudtam de nagyon érdekelt. Mondjuk biztos hogy nem nagy dolgot, esetleg egy focilabdát vagy csokit kapunk a többit a suli kapja úgymond "megy a közösbe". pfff.
- De ezt nem szabad senkinek se elmondani. Ez csak maradjunk közted és köztem, még a csapattársaink se tudják meg. Ezt az édző bá' mondta nekem el mivel én vagyok a csapatkapitány...
- Mondjad már a lényeget Levi! - Szakítottam félbe a mondanivalóját.
- Jólvanna! Szóval a győztes csapat Ausztráliába, Sydneybe nyer egy öt napos utat!!! - mondta ki Levi a végét már szinte hadarva.
-ÚRISTEN!!! - tapostam bele a fékbe azonnal. Még szerencse hogy az utcánkban jártunk ahol ritkán mennek az autók. - Úristen! úrrriiisteeen! - már szinte sikítottam.
- Nyugi van Petra! - Nézett rám ijjedten Levi, mondjuk el is hiszem, volt miért megijjednie. - De most figyelj! - Szólt rám, én meg valahogy kitértem a sokk hatása alól.
- Figyelek! - Közben elindultam újjra a kocsival, de már pár másodt perc múlva a garázsba álltam be.
- Győznünk kell! Muszáj! - Közben bementünk a lakásba, de a nagy plüssmaci alig fért be az ajtón.
- oké, oké , tudom! Majd a lányokkal is többet gyakorlunk!